*Hell szemszög*
Újra New York-ban. A Record Plant Studios székhelyének épületében ülünk, a nagy sztár bent a teremben, hallgatja a zenekarokat, akik sokk hatása alatt jönnek ki a dal után vagy még az előtt. Az utóbbiakra értetlenül nézünk, s hiába kérdezzük, mi történtm nem mondhatnak semmit. Mi ez, egy FBI ügynök titkos nyomozást tart, vagy mi a franc?
- A Noname zenekar következik - ordítja el magát egy nő az ajtó mögül kilépve.
Szívem hevesebben kezdett dobogni... Ja, nem. Nyugodtan fordultam a többiek felé, Roxy felállt, megöleltük egymást, majd a srácokat is. Ezután lassan indultunk az ajtó felé a fekete szerelésünkben, ami egy bakancsot, harisnyát, rövid nadrágot és egy az ujjánál tépett fazonú felsőt takart. A srácoknak is ez csak hosszú nadrág harisnya nélkül.
Az ajtón belépve megláttuk a sztárt. Roxy és én volktunk elől, hát majdnem kapásból visszafordultunk, de nem. Odasétáltunk a hangszerekhez,Ő és a haverjai végig minket néztek. Andy beült a szinti mögé, Roxy a dobnál foglalt helyet, Emett és én felvettük a basszgitárokat, s a mikrofon mögé álltam.
- Sziasztok! Ti vagytok a Noname, igaz? - kérdezte Ő.
- Igen, mi lennénk azok - válaszoltam.
- Ohh, oké. Mit énekeltek...vagyis énekelsz?
- Nickelback - Rockstar - mondtam lazán, Ő bólintott, így elkezdtük.
*Roxy szemszög*
Elkezdtük a dalt. A közönségünk álla lesett. Konkrétan a padlót súrolta.
- Hey, hey! I wanna be a rockstar - éneklte az utolsó hangokat Hell.
-Ömm..köszönjük.-szólal meg a rövid hajú srác. - Az eredmény hirdetés egy óra múlva lesz. Addig is, sziasztok.-
Mindannyian intetünk és kiléptünk. Hell szembe fordult velem és láttam, hogy idegesség csillog a szemében. Mindketten ismerjük őt, de mindig is egy beképzelt bunkónak hittük..a mostani öltözködéséből és stílusából kiderült, hogy nem is tévedhettünk nagyot.
-Én nem akarok ennek énekelni.-lázad Emett.
-Én meg nem fogok.-folyatja Andy.
-Srácok! Nyugodjatok le. Még az sem biztos, hogy bejutunk. Szerintem azokat fogja választani.-mutatok a sarokba, ahol 3 Barbie ül és egy Selena számot nyávog.
-Lehet. Legalább megpróbáltuk. Kilyukad a gyomrom. Elmegyünk kajálni?-veti fel ötletét mindig éhes húgom. Ha nem tudnám, hogy az én testvérem akkor azt mondanám, hogy annak a Niall-nek vagy kinek a rokona. Annyit képes enni, hogy annyi kaja nem létezik, amitől jól lakna.
-Menjünk,de úgy egyél, hogy max. egy óránk van-egyezik bele Emett. Na a másik éhen kórász.
-Miért csak egy?-nyafog Hell.
-Nem hiszem, hogy le kéne maradni az eredmény hirdetésről.-ecseteltem neki. Bólintott, majd elindultunk a szembe lévő gyors étterembe.
Húgom és barátja Emett-ja igen, ők már elég régóta egy párt alkotnak- felvásárolták a félüzletet. Sajnálom szegény pincér srácot, mert legalább három lapot teleírt a kis jegyzet füzetébe. Na ilyenkor jól jönne az A4-es füzet.
Miután megettük az óriási mennyiségű kaját visszasétáltunk a stúdióba.
Braun és társai már csak ránk vártak és elég szúrós szemmel figyeltek minket.
Hát lehet nem kellett volna közel 3/4 órát késni. Nem tehetek róla..finom volt a vacsi.
-Na végre itt a Noname is. Kezdhetünk.-kezdi dörmögő hangján Ő. -Szóval.. a BabyGirl lesz az előzenekar-jelenti ki menedzsere köntörfalazás nélkül. Azt hittem legalább egy #kösszhogyittvoltálcsá-t kapunk, de folytatta.- Ha ők visszalépnek a Noname, ha ők is nem lesz előzenekar. -fejezi be. Meglepett, hogy végül is másodikok lettünk, de pocsék, hogy nem elsők. Mindegy talán kitöri valamelyik a nyakát és akkor miénk a pálya.
A szemébe néztem és láttam, hogy nem egészen ő döntött így.
-Roxy! Indulni kéne haza.-haza. Már talán végleg ez a város lett az otthonunk. Talán. Egy biztos, most egy darabig itt élünk.
*Hell szemszög*
Csalódott voltam. BabyGirl nyert..nyávogós ribancok. Semmi hangja nincs a csajnak, de teljesen mindegy.
A srácokkal úgy döntöttünk, hogy ma semmi nem érdekel minket, New York legdrágább szállodájában vettünk ki egy lakosztályt. Andy és Roxy együtt én pedig Emettel aludtam. Mármint igazából a nappaliban ittuk az olcsó bor-mily' ironikus- és szívtuk a Dunhill-eket sorba.
-Ez tuti bunda volt.-nyögi be Andy.
-Szard le-szólalt meg Roxy-Mi sokkal jobbak voltunk. Legközelebb sikerül.
-Úgy sem zenéltem volna szívesen a kis suhancnak.-öleli át derekam Emett.
-De nem kis sikerünk lett volna a koncert után.-töröm meg a hosszú csendet, s megiszom az ötödik üveg bor tatalmát.
Erre viszont senki nem felelt. Mindenki elszívott még egy cigit, és a szobákba mentünk egy zuhanyzás után.
Reggel ordibálásra ébredtem, de csak én..
-Húzz már el innen, baszd meg!-hallottam az ismerős hangot.
Ezt nem hiszem el. Tegnapi ruhámat magamra rángatva indultam egy " én esküzöm, a bakancsom talpa a szájában lesz" gondolattal ki a lakosztályból.
A folyosón elég érdekes látvány fogadott: A BabyGirl énekese-asszem' Barbi- állt egy zál fehérneműben kint, az ajtóban pedig Ő ordibált.
-Takarodj, beszélnem kell Scooterrel!-kiabálta.
-Héj, héj, kisgyerek, valaki aludni szeretne, oké?-megyek oda, mire felém néz, szemében meglepettség villan.
-Te mit keresel itt?-kérdezi letaglózva.
-Közöd? Nem sok. És ha kérhetem-halkítom le hangom, mikor már egy lépésre voltam tőle- KUSS!-ordítom arcába, majd ott hagyva a meglepett sztárocskát mentem vissza a szobámba, ahol Emett már ébren volt.
-Mi ez az ordibálás, bébi?-kérdezte kómásan.
-Ja, semmi, csak Bieber korán kelt.-mosolyogtam rá, majd megcsókoltam.
 |
| Ui: ha tetszett, komizzatok. Köszönjük. |
